(Lustaság és időhiány miatt vagyok még itt. Franc.) Naszóval. Visszaszólt.
Az úgy volt, hogy mentem a metróba, szokás szerint jegyellenőrzés. Jöttem ki a metróból egy másik megállónál, nem szokás szerint megint csak jegyellenőrzés. Utóbbi helyen több kijárat is volt, így nem kaptam elő a hangosbemondós figyelmeztetésre azonnal a cuccost, reméltem, hogy ott pont nem áll 5 ember, ahol én szeretnék kimenni. Tévedtem. Tumultuózus jelenet a kimenetnél, de nem lehet ám csak úgy (mint máskor) kislisszanni, lecsap a Karvaly. Még mozdulatot is tett (egy különben nálam pár évvel fiatalabbnak tűnő lány), hogy ne tovább! Jóvammá bzmg, mingyá előásom -- gondoltam, és csak annyit jegyeztem meg morcosan: "unalmas..." Karvaly hölgy ismét lecsap: "Unalmas?! Akkor üljön otthon!" -- felkapom a fejem a váratlan, de abszolút helyénvaló magázásra és az egyáltalán nem helyén való tartalomra. Mondom, üljön otthon Ön. -- belső kiegészítés: és akkor mindenki jobban jár. Hogyaszongya, akkor nem lenne pénze ennivalóra. Én (belül: na látod! nekem se.) "Nekem se..." És ebben maradtunk. Az csak eztán ugrott be, hogy a különbség kettőnk közt nem sok, de jelentős. Ő ugyanis azért kapja a pénzét, hogy udvarias legyen velem. Én meg valami másért. Ebben a relációban én vagyok az ügyfél, aki fizet(!), ő meg a dolgozó, aki mosolyog. Ha jól tudom, meg is van nekik határozva, hogy legyenek kedvesek és udvariasak (még a bliccelőkkel is(!!!)). Nekem is kedvesnek, mosolygósnak és türelmesnek kell lennem a saját "ügyfeleimmel". Még akkor is, ha néha zokon veszik a zaklatást.
Utószó: Hab a tortán, hogy szokásosan a rossz kijáratnál mentem ki, így fordulhattam vissza.:D Vagyis simán megúszhattam volna ezt az egész jelenetet.
Ja és (divat vagy sem) lehet, hogy én is nyitok egy újat valahol máshol, amibe talán ugyanígy nem fogok írni. Rengeteget köszönhetek a freeblognak, nagyon sok blogom volt, van itt, képes, verses, komolyos, egyéb. Kedves (és nem kedves) emebreket is megismerhettem itt. Ezek a blogok maradnak, esetleg biztonsági mentéssel (ezt régen csináltam, de miután egy csomó vírus került így (vagy nem így, de a vírusos fájlok nagy része mentett blog volt) a gépemre, abbahagytam.
Na szóval szép és jó, de lehet, amúgy sem árt valami új. A freeblognak 2 ill. 3 nagy előnye volt a többi szolgáltatóval szemben: 1. reklámmentes volt a blog 2. magyarul volt minden és elég szájbarágósan is leírva hozzám hasonló amatőrök kedvéért 3. eddig eléggé megbízható volt, és nem történt semmi ilyen malőr, hogy elvesznek posztok stb. +1: ismer(t)em már, és elég könnyű volt átszerkesztgetni a sablonokat -- bár az utóbbi időben ez is kissé el lett szúrva a további egyszerűsítés nevében.
Most nem az ő hibájuk. Elég korrektül zajlott az egész, és megtették, amit tudtak a helyrehozás érdekében.
De azt hiszem, ez a tipikus "megrendült a bizalom" helyzet. Kár.
Jahogy akkor mégse a ríderem hülyült meg. Még jó, hogy gyakorlatilag nem írtam semmit, az elveszett 2 vagy 3 bejegyzésemből (+ kommentek) pedig az egyik már megvan.:D
Hát ezzel a problémával már muszáj volt visszatérnem. Mert kezdek megőrülni.:)
Szóval kedvencem a bordó szín és a bordó lakk. De egyszerűen képtelen vagyok olyat találni, aminek pont megfelelne az árnyalata az előforduló megvilágításokban. A másik, hogy az üvegcse látványából nem derül ki, felkenve milyen lesz az eredmény. Szóval általában vagy az van, hogy mindenki lefeketézi a lakkomat, én meg erősködöm, hogy de az igenis bordó (és ha épp rátűz a nap, akkor esetleg mások is elismerik, hogy igen, mintha lenne benne valami kis bordós beütés, ha nagyon koncentrálok rá), vagy az van, hogy egyszerűen piros. Nekem a meggypiros is piros, mint szín, tetszik, de a körmeimen túl sok. Szóval valami visszafogott tompás-elegáns bordót szeretnék. Körmön láttam már ilyet többet is, de sosem a sajátomon. Vagy legközelebb szólítsam le a buszon a nőt, hogy hol vette a lakkját?
Hehehehe, mire jöttem rá! Ha ez igaz, akkor az....:D Vicces, kicsit abszurd és egyébként is facepalm. Váááháháhá, és úgy tűnik, eléggé összevág minden.
Na, ebből megint nem lehet semmit érteni.
Na msot nálam ez úgy néz ki pillanatnyilag, hogy egész nap eszem folyamatosan. Gyakran édességet. Ráadásul az utolsó miniétkezésnél elnézőbb vagyok az időpontot illetően, fél 9- fél 10-ig is kicsúszhat, ha úgy adódik. Hümm.:)
Na, akkor plusz egy versenyző a ruhaátalakítás és társai mellé: bemondta az unalmast az epilátorom. Asszem, ezzel fellépett a várólista első helyére. Ruhám meg majd lesz jövőre.
Hát erre kell kinyitnom a FB-ot. Eljegyezte.
És rajtam kívül még hány nő gondolja/érzi ugyanezt...
Most jöttem rá, hogy ha tanulni akarok, folyamatos rendet kell tartanom az íróasztalomon. Mert amint elkezd nőni a kupac, és már nem lehet kényelmesen olvasni-színezni-aláhuzigálni-írni, hanem a kupac tetején formájukból adódóan mindenféle tanuláshoz nem közvetlenül elengedhetetlen dolgok vannak, egyből bele se tudok kezdeni a tanulgatásba. Persze el tudnék képzelni jobban strukturált környezetet is, de egyelőre azért megteszi ez. Úgyhogy megint elpakoltam a könyveket, kencéket, kistükröt, egyebeket a felszínről, és előkerült a legutóbbi tanult témám. Csak épp most nem ezt akarom folytatni. Úgyhogy keresek vmi mást...:)
Lassan az lesz a következő kérdésem, hogy ugye szerintetek is/se cicababás a blogom belülről.
"Anya vagy beveteti
vagy kiengedteti a szoknyáját.
Ezt elkerülendő,
joghurtot eszik diótortával."
Na, hát kb. én is ezt játszom most.
Na, most meg rákattantam a puffasztott rizses Milkára. Olyan puha, nem olyan, mint a régiek. És kevés csoki van benne. Jó is lenne, ha nem akarnék belőle sokat enni.:)) Meg ha nem falnál fel anyám, ha én nem akarok egyszerre sokat enni belőle.:)
Igazából nem is valamiről akarok írni, csak valamit. Kezdő és írásválságos bloggerek találmánya.;)
De ha már itt tartunk: szerintetek tényleg cicababás ez a blog? Külsőre, mármint
... valaki árulja már el, hogy hova rejtette a Gonosz Manó a Niveámat! #sohasemmitnemtalálok
Na jó, már majdnem tűrhetően vagyok. Leszámítva persze azt, hogy ma is gyomorgörccsel ébredtem, hogyaszonya ÚÚÚRISTEN, TAVASZ VAN, NAPSÜTÉS, MÁRCIUS, ÉS ÉN MÉG SEHOL SEM TARTOK, ÚÚÚRISTEN, MI LESZ VELEM?! Ennek aztán nem annyira örültem. Persze most beteg vagyok, ugyebár, amíg itthon meresztem a hátsóm, utána meg egy-egy óra, egy-egy Ori, egy-egy ezmegaz, tanulás is persze, na de szakdoga? Meg MINDEN? Ajjjj....
Egyébiránt meg az jutott eszembe ma, hogy lehet, aktuális lenne frissíteni a linklistámat.
Unalmamban lázat mérek, és azon kínlódom, hogy ehelyett mi minden mást nem csinálok. Ó, jeee.
Asszem, megfogalmazódott bennem, hogy (például) milyet szeretnék. Például egy picike fehér köves bigyót. Például egy csúcsára állított négyzet alakút, picikét. Például ilyet.
Ez azért gáz, mert most már csak ilyet akarok keresni mindenhol, és nem fogok találni. Ja, ez Komáromban van, postaköltséget meg nem szándékozom fizetni, meg akkor nem is nézhetem meg előtte, hogy tényleg ilyet akarok-e. Na de ha látok egy nagyon szépet, ami nem ilyen, egye fene, jó lesz.:)
